Az utóbbi időben gyakran merül fel kérdésként, hogy jogszerűen felmondható-e a vadászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződés, illetve a szerződés felmondásának mi a jogszabályoknak megfelelő eljárásrendje. Ebbe kívánok némi betekintést nyújtani azzal azonban, hogyha a vadászatra jogosult és a földtulajdonosi közösség között idáig fajul a jogvita, mindenképpen javasolt szakértő ügyvéd segítségét kérni, mert az adott esetben mindenki számára elfogadható végeredményhez vezető út számos buktatót rejt.
Fontos rögzíteni, hogy a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződésekre vonatkozó szabályozásnak csak egy kis része jelenik meg a vadászati törvényben (Vtv.). A Vtv. rendelkezéseit további joganyag is kiegészíti, úgy mint a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), vagy például a Földtörvényhez kapcsolódó 2013. évi CCXII. törvény, mely a földtörvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szól (Fétv.). Ezek alapján elsőként érdemes tisztában lenni azzal, hogy a Ptk. rendelkezéseiből következően és figyelemmel arra, hogy a címben jelölt szerződések határozott időre jöttek létre (üzemtervi ciklus lejáratáig) úgynevezett rendes felmondás nem gyakorolható. A rendes felmondás lényege általában, hogy annak gyakorlását a jogszabályok nem kötik egyéb feltételhez, mint a felmondási idő lejárata. Nem szükséges például megjelölni a felmondás indokát. A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződések esetében csak úgynevezett azonnali hatályú (kvázi rendkívüli) felmondási jog gyakorolható.
Az azonnali hatályú felmondás lehetséges indokait a Vtv. 17. § (4) bekezdése taxatíve felsorolja, attól eltérni nem lehet. Ezek a következők lehetnek: a) a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint – a vadkáralap számla feltöltésének kivételével – az törvényben meghatározott kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti, és ezáltal a vadászati jog szakszerű hasznosítását a mező-, illetve erdőgazdálkodás, a mesterséges vizekben folytatott halászat, valamint a természetvédelem érdekeit súlyosan veszélyezteti, b) a vadászati jogot – a vadaskert vadászati jogának kivételével – alhaszonbérletbe adja, vagy c) a vadászterület részét képező vadaskert alhaszonbérbe adása esetén a vadaskert vadászati jogát az alhaszonbérlő további alhaszonbérletbe adja. Itt érdemes megemlíteni, hogy a vadkáralap számla feltöltésének hiányára alapítottan azért nem mondható fel a szerződés, mert ebben az esetben a jogszabály eleve ennél súlyosabb szankciót helyez kilátásba. Ez alapján, amennyiben a haszonbérlő a haszonbérleti díj előleget a vadászati év kezdetét megelőző február hónap utolsó napjáig a hatóság felszólítása ellenére sem fizeti meg, a vadászati hatóság a haszonbérlőt a vadászatra jogosultak nyilvántartásából törli.
A felsorolt okokra való esetleges hivatkozásnál nagyon körültekintően kell eljárni. Sokakban él például az a tévhit, hogy amennyiben a vadászatra jogosult nem fizeti meg a vadkárt, az automatikusan az a) pontban foglalt felmondási okot eredményezi. Ezzel szemben azonban a Kúria Pfv. 22.021/2016/6. számú precedensképes határozatában rámutatott, hogy önmagában a vadkár meg nem fizetése nem ad alapot a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződés felmondására. Az azonnali hatályú felmondás feltételeit, mint jogkövetkezményt célszerű részletesen szabályozni a haszonbérleti szerződésben és a felmondás – a vadkár példánál maradva – egyébként is csak súlyos érdeksérelem okozása esetén gyakorolható.
Nagyon fontos tisztában lenni azzal is, hogy akár egy minden tekintetben jogszerű felmondás esetén is a haszonbérleti szerződés „tényleges megszűnése” akár évekig is eltarthat. Ennek egyszerű oka, hogy a felmondást általában megtámadja/megtámadják az/azok, akinek/akiknek az a jogos, vagy jogosnak vélt érdekeit sérti. E körben kétféle típusú peres eljárás is szóba kerülhet, gyakorta egymással párhuzamosan. Az egyik a felmondásról határozó földtulajdonosi gyűlésen hozott határozatok megtámadása keresettel, azok hatályon kívül helyezése iránt. Ezt – különféle feltételek teljesülése esetén – egy vagy több természetes személy földtulajdonos indíthatja meg. Ebben az eljárásban a bíróság alapvetően azt vizsgálja, hogy a gyűlésen megszavazott határozatok a különféle eljárási szabályok (például a gyűlés összehívásának szabályszerűsége, magának a gyűlésnek a szabályszerűsége, meghatalmazások szabályszerűsége, stb.) megtartásával születtek-e meg. Amennyiben jogszabálysértést észlel a keresetben megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezi.
Az említett másik peres eljárás a Fétv. 61. §-ának (1) bekezdésén alapul. A hivatkozott jogszabályhely kimondja, hogy ha a felmondás ellen a vadászatra jogosult annak kézhezvételét követő 30 napon belül írásban tiltakozik, a felmondást gyakorló további 30 napon belül bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a felmondás hatályát veszti. Ez tehát nem jelent mást, minthogy amennyiben a vadászatra jogosult tiltakozását fejezi ki a felmondást illetően, a haszonbérleti szerződés felmondása csak abban esetben válik hatályossá, amennyiben a földtulajdonosi közösség keresetet nyújt be a bíróságon annak megállapítása iránt, hogy a szerződés felmondása jogszerű volt. Ebben az esetben a bíróság már azt is vizsgálja, hogy felmondás alapos volt-e, azaz a korábban felsorolt felmondási okok sorába beilleszthető-e, a vadászatra jogosultnak felrótt kötelezettségszegés olyan fokú volt-e, ami alapján megnyílt a szerződés felmondásához való jog.
Valamelyik, vagy mindegyik peres eljárás kezdeményezése ellenére, amennyiben a földtulajdonosi gyűlésen határozat született az új haszonbérlő személyéről, ez utóbbi nyilvánvalóan kéri a vadászati hatóságtól, hogy az új haszonbérlő személyét jegyezze be. A vadászati hatóság gyakorlata azonban általában az, hogy amennyiben a felmondás jogszerűségét illetően per van folyamatban úgy az eljárást a per jogerős eldöntéséig felfüggeszti. Ebben az esetben pedig, a peres eljárás befejezéséig az addigi vadászatra jogosult gyakorolhatja a vadászati jogot, tehát akinek a földtulajdonosi gyűlés a vadászati jogát egyébként felmondta.